Jelenlegi hely

Urológusnál...

Beküldte Dr. Réti László - 2013, július 17 - 11:58

Az úgy indult, hogy meg kellett írnom egy cikket a szerkesztőnek. Együtt ultizik a főorvossal, annak meg magánprakszisa van, és hát három sör után eldöntötték, hogy milyen jó is lenne egy hosszabb cikk a dokiról, biztos megdobná az üzletet. Még az is szóba került, hogy a szerkesztőm beférne a következő all inclusive wellness-hétvégés orvoskonferenciára, mint tanácsadó. Vagy adótanács… végülis mindegy, nem volt ebben nekem semmi újdonság. Így mennek a dolgok ebben az országban.

Egy szó mint száz: elmentem a dokihoz, hogy megcsináljam a riportot. Nagyjából annyira érdekelt, mint Havast az ellenvélemény, de azért felöltöttem a jó képet, és irány a rendelő. Hamar kiderült, hogy a Dr. Vastagh urológus. Fő kutatási területe a végbél és környéke. Egyre tágabb környéke. A rám jellemző közvetlenséggel meg is kérdeztem, hogy viseli az esetleges szeleket, amik vizsgálat közben… hogy is mondjam csak… nem kívánt mellékhatásként megjelenhetnek? Ha azt hittem, kizökkentem, hát tévedtem. Kőarccal azt mondta: a szelekkel is szembe kell nézni. Mivel vizuális típus vagyok… Szelekkel szembenézni… a kis meteurológus.

Egy óra alatt végeztem, és kifelé kaptam egy cetlit, hogy a hónapban ingyenes a prosztata-vizsgálat. Gondoltam, hogy masszíroztatok egyet, de aztán inkább mégse. A fene se tudja.

Ezt csak úgy elöljáróban mondtam, merthogy egy héttel később csengetnek az ajtómon reggel nyolckor. Kimegyek: hát ott áll a küszöbön Sándor, Sam és Márk. Nagyjából úgy néztek ki, mint a vert sereg.

- Mi kéne, őstermelők? – köszöntöttem őket barátságosan.

- Van úszógumid, Kari?

- Van hát. Hónapok óta nem tudom lefogyasztani.

- Úgy értem – Márk nyelt egyet. – Igazi úszógumi.

Gyanút fogtam, mint Stirlitz a csalitosban.

- Minek az neked?

- Bejöhetünk?

Egy kávéval később előadták a történetüket.

Márk barátnője fél az orvostól. Előző este ez már odáig fajult, hogy némi italozás után veszekedni kezdtek, hogy ő ugyan nem megy el nőgyógyászhoz. Sam és Sándor csajai azonban kontráztak, hogy nincs abban semmi rossz, elkísérik ők. Csak benéznek a dokihoz, a doki benéz, aztán már kész is. A hölgynek azonban ez nem volt elég, így aztán Márk – fél üveg Jim Beam után – odaordított a kártyaasztaltól, hogy ha elmegy, ő is elmegy urológushoz, nem kell attól félni. Sam és Sándor meg, a két hülye röhögve bólogattak. Aztán a három nő szavukon fogta őket.

Reggel a lányok elindultak a nőgyógyászhoz, ők meg hárman hozzám. Délben találkozó a Vörös Sárkányban, és kötelező az orvosi igazolás a vizsgálat elvégzéséről, mert amíg nem esnek túl rajta, nem jutnak be oda, ahova a nőgyógyász.

- Szóval így állunk.

- De minek ehhez úszógumi?

- Az ülésre akartam rakni visszafelé. Tudod…

- Ja értem! – és röhögni kezdtem.

Úgy el tudtam képzelni őket, ahogy úszógumin ülnek a Picassoban! Aztán eszembe jutott Dr. Vastagh. Nomen est omen. Olyan ujjai voltak, mint a dinamitrúd. Ez kell nekem! Illetve nekik.

Felkaptam a dzsekimet.

- Gumim nincs, de elviszlek benneteket. Majd én vezetek. És ne aggódjatok, tudok egy remek dokit.

Na, ezt nem hagyhatom ki!

Megérkeztünk a kórházhoz, megálltam a sorompónál. A bódéból előjött egy biztonsági őr.  Történetesen egy negyvenes drabális matróna.

- Mit akarnak?

- Csókolom! Az urológiát keresem, mert a fiúknak vizsgálatra van szüksége. Tetszik tudni, prosztatanagyobbodás gyanúja van náluk, és jó lenne, ha nem kéne visszafelé sétálniuk, mert terpeszben keskeny lesz a járda. Ha lenne kedves…

A nő egyenként jól végigmérte őket. Szerintem nagyjából annyira lehetett ciki, mint első randin a hasmenés.

- Na, menjenek!

Hamarosan a folyosón ültünk.

Balra a nőgyógyászat, jobbra a terhesgondozó, középen – hatméternyi üres pad közepén - mi. A város összes olyan nője, akit ezek az elmúlt években akár csak gondolatban is…  szóval ott voltak jobbra és balra. Előttünk a nagy táblán felirat: UROLÓGIA. Ki tette ezt a rendelőt pont ide?!

Hamarosan felkeltem, és inkább a terhesgondozó előtt támasztottam a falat, gondoltam, ott jobban el tudok vegyülni. Elhatárolódtam, mint Thürmer a szélsőségtől.

Hamarosan mozgás támadt a nőgyógyász előtt, és megjelent egy nővér. Na, most ez olyan volt, amilyent eddig csak filmen láttam. De tényleg. Nagyjából úgy nézett ki, mint Kate Beckinsale a „Pearl Harbor”-ban. Róla mindig az jutott eszembe, hogy ha Yamamoto előbb ismeri, beutalót kér Hawaiira, nem bombázást.

Kate egy halom irattal átverekedte magát a várandósokon, rámosolygott a fiúkra – aztán berobbant az Urológia ajtaján.

Márk felnyögött:

- Na, ezt azért már mégse!

Felpattant, mire kinyílt a rendelő ajtaja, és Miss Pearl Harbor kivisított a folyosóra:

- Ügyvéd úr, prosztatavizsgálatra!

Aki már nézett valamit Wimbledonból, tudja, milyen, mikor egyszerre néz mindenki a labda után. Most így nézett minden kismama, és esemény utáni tablettára váró hölgyemény Márkra.

Miközben megsemmisülten beoldalgott a rendelőbe, még odanyögött:

- Sose áll fel többet.

Huszonöt percet vártam, aztán odaballagtam a fiúkhoz.

- Rinyáltok, mi?

- Be vagyok tojva.

- Ne aggódj. Még az is lehet, hogy jó lesz.

- Hülye vagy?!

- A múltkor olvastam, hogy valamerre arrafelé van a férfiak G-pontja. Szólj a dokinak, hogy ejtse útba. 

- Na, mész a…

Márk kijött, és óvatosan leült a padra. A szélére.

- Milyen volt?

- A dokinak olyan ujjai vannak, mint egy lecsókolbász.

- Fájt?

- Miért nem próbálod ki?

- Szörnyű volt?

- Ja. Gatya le, fogja meg a fűtéscsövet a padlónál, aztán alsó madárfogással elkapott - Üveges szemekkel meredt maga elé: - Megmogyorózott.

- Aztán?

- Gumikesztyű fel, aztán jött az a szmötyi, és már szuszakolta is be magát. Azok a szörcsögő hangok!… Mondtam is neki, hogy ha már úgyis ott van, szóljon, ha megtalálja az önbecsülésemet, mert valahol arrafelé lehet. De nem ez volt a legrosszabb.

- Hanem?

- Hát… szerencsém volt. Egyszer csak balról belépett egy csoport medika. Ez meg oktatni kezdett. Ott állok a fal mellett, kapaszkodok a csőbe, a kiscsajok meg ki-be, ki-be. Látja kollegina, íme egy egészséges végbél. Úgy, most tapintsa ki a prosztatát. Maga meg ne sziszegjen! Nos, kollegina, talált megnagyobbodást? Nem? Helyes. Maga jön kis kollegina! Úgy, bátran, jó mélyre… Felfedeztek, mint az Antarktiszt.

- Ciki.

- De még mindig nem ez volt a legrosszabb.

- Hanem?

- Az a bombázó kis nővér ott meredt rám végig. Írta a papírokat, és közben nézte, ahogy hidalok.

Sam következett. Tíz perc alatt végzett. Enyhe terpeszben jött ki.

- Na?

- Tényleg.

- Mi tényleg?

- Mint a lecsókolbász.

- Tyííí!

- És elfogyott a gumikesztyű.

- Mi?!

- A medikák Márknál elhasználták a gumikesztyűket.

- Akkor egy használttal…

- Nem. Megkérdezte, van-e nálam koton.

- És?

- Adtam neki egy Durexet. Mindig van nálam…

- És?

- Felvette. A középső ujjára. Azt mondta, jól csúszik, megspórolja a vazelint is.

- Azt akarod mondani, hogy a saját gumiddal vették el a szüzességed?

- Aha. De nem ez volt a legrosszabb.

- Hanem?

- A nővérke. Az a kis bombázó végignézte a teljes megaláztatásomat. Ahogy a saját kotonommal fényt juttatnak oda, ahol örök sötétség honolt eddig… Egy ilyen nő előtt! Istenem.

A kezébe temette az arcát.

Kilépett a nővérke.

- Sándor?

- Én vagyok.

- Maga jön.

Sándor bement.

A nővérke egy perc múlva kijött, és leült mellénk.

Márk döbbenten nézett rá:

- Hát maga?!

- A barátjuk megkérdezte, kimennék-e, amíg a vizsgálat tart.

- Ilyet lehet kérni?!

- Persze.

Sam és Márk összenézett.

Én meg csendesen magam alá piszkítottam a röhögéstől. Milyen jól jött volna mégiscsak az az úszógumi!